Ezt a hármasságot fedeztem fel Ulickaja regényeiben is: ebben a hétköznapi történetmondáshoz közelítő, ugyanakkor proporciókra gondosan ügyelő, a líraiságot konfliktusfeloldásként használó prózában. 

Ulickaja póztalanul beszélgetett közönségével a ruszisztikai központ rendezvényén (ELTE, 2009. április 24-én). A terem − vendéghez méltatlan − kopárságáért kárpótoltak a reménnyel teli szavak. És kísérőm figyelmes szeretete.

Kellemes, múltfelidéző, emlékőrző találkozás volt. Az egyetemen is, a könyvfesztiválon is.

 

Я всегда мерзну. Даже летом на пляже, под обжигающим солнцем, холод в позвонoчнике не проходит. Наверное, потому, что я родилась в лесу, зимой, и первые месяцы моей жизни провела в отпоротом от материнской шубы рукаве. Вообще-то я не должна была выжить, поэтому если уж кому жизнь подарок, то мне. Только не знаю, нужен ли мне был этот подарок.

«Даниэль Штайн, переводчик»


 

 


 

Módosítás: (2009. július 18. szombat, 23:42)