Játék és kötelesség; kihívás és elhivatottság; változás és állandóság; könnyedség és súlyosság; vágyakozás és rendíthetetlenség.

 

Nem ellentétek: párok.


„mindkét karod a levegőbe nyújtod,

mert balett-táncosnő vagy, én pedig –

ki más? rendíthetetlen ólomkatonád.” (Kántor Péter)


S
zalagavatónk ünnepelt bibós Diákjai! A meghívótokra illesztett idézet szereplőinek vágyakozása és rendíthetetlensége a tiétek.
A balett-táncosnő és a rendíthetetlen ólomkatona ti vagytok.

A legnagyobb emberi varázslat: az élethelyzetek összekapcsolódásakor felismerni önmagunkat a másikban,
létrehozva az alkotásra késztető belső szabadságot.

Az így kitágult, megnyílt világokban a vágyak – akárha balett-táncos – szárnyalnak; a valóságérzék pedig rendíthetetlen ólomkatonaként őrt áll, hogy a feladat súlya ne váljék teherré. 

Megtapasztalt élethelyzet, hogy nektek, tisztelt Maturandák és Maturandusok, a korábbi időszakokhoz képest nagyobb bizonytalansággal, több sokváltozós életfeladvánnyal kell megküzdenetek.

 „Vannak olyan emberek, akik különös szerepet töltenek be egy-egy életszakaszunkban, akikre figyelünk, akik szava számít, akik véleménye fontossá válik. Nem korábban és nem később […],
és szíven üt bennünket a felismerés: közünk van egymáshoz.”

(Juhász Anna: Tudás fája)

Ez a felismerés arra is figyelmeztet, hogy mindennek tétje van:
a barátságnak, a szerelemnek, a tiszteletnek, a becsületnek.
És ez a ’közünk-van-egymáshoz’ felismerés segít észrevenni a hasonlóságban a különbséget is: érzéseket kapcsolni gondolatokhoz, a
lángoló indulatban megtalálni a törékeny szépséget.

Bizony megfoghatatlan csoda ez.

Módosítás: (2014. november 23. vasárnap, 21:28)