Vörösiszap
Radák Viktória verses szövege

(Bibó István Gimnázium, úton Kolontárról hazafelé)

A semmiből jött hirtelen a szörnyű katasztrófa,
Ahol az iszap szinte a tetőket súrolta.
Tönkre ment itt sok százak sorsa,
S van, akinek az élete veszett oda.

A gyermeket a kézből kisodorva,
Jött a mocsok örök átkot hozva.
És talán a sors borzalmas fintora,
Hogy a felelősséget senki nem vállalja.

És te most otthon ülsz csendben, tétova.
De ha a te házad lenne oda,
Másoktól mindent elvártál volna.
De most csak nézel tátott szájjal a távolba.

És talán nem segíthet itt csak a csoda.
De most végre mind összefogva,
Egy világot teremthetünk újra.
Hát menj, és amit lehet, adj nekik oda!

 

 

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Vörösiszap

Radák Viktória verses szövege

 

A semmiből jött hirtelen a szörnyű katasztrófa,

Ahol az iszap szinte a tetőket súrolta.

Tönkre ment itt sok százak sorsa,

S van, akinek az élete veszett oda.

 

A gyermeket a kézből kisodorva,

Jött a mocsok örök átkot hozva.

És talán a sors borzalmas fintora,

Hogy a felelősséget senki nem vállalja.

 

És te most otthon ülsz csendben, tétova.

De ha a te házad lenne oda,

Másoktól mindent elvártál volna.

De most csak nézel tátott szájjal a távolba.

 

És talán nem segíthet itt csak a csoda.

De most végre mind összefogva,

Egy világot teremthetünk újra.

Hát menj, és amit lehet, adj nekik oda!

Módosítás: (2010. november 07. vasárnap, 15:24)